A kémia birodalma [antikvár]

BEVEZETÉS. Minden változandó. A csillagokban hullámzó s a végtelenből üzenetet küldő anyag örök vándorútra kél. Csillaganyagból lesz hegyóriások sziklaorma s a Föld pora, a csillámló arany és a szén, az érc és a gyógyforrás. A hajnali szürkületben különös alakok emelkednek a földön. Az anyag életet nyer, lélegzik, szeret és gyilkol, szül és meghal. Hosszú-hosszú korszakokon át változnak az alakzatok. A túlérettet a tenger falja fel. Vulkánok égetnek sorsokat a földbe. Az életösztön azonban elpusztíthatatlan. Egyre újabb élet tűnik fel s enyészik el ismét. A féreg holt anyagból építi fel testét. A virág előtör a mag sötétjéből. Finom tagocskákat bocsát a földbe s a vízből, levegőből és földből élettel teljes mező válik. Az élet egyre erősödik s hajtóerőit az anyag tárházából meríti. Bacillustömegek - amelyeket mi csak a mikroszkóp technikai csodájával fedeztünk fel - lepik el az élet nedvét, szétrombolják a sejtek falát és szétmorzsolják az élő anyag építőköveit. A test kémiai lángeszével védi magát. De minden élő egyaránt lélegzik fel az izzó Napból előtörő sugarak fényében, amelyek a mindenség végtelenjén át megszelidülten özönlenek a földre, hívogatnak és életre keltenek. Az anyag örök násza ! Minden részecske akár itt, akár amott van helyén, egy-egy kozmikus ünnep! Ha ennek az anyagi részecskének utánamennénk, vajjon hol jött létre, milyen egyéb elemekkel egyesült a legkülönbözőbb vegyületekké, hányszor élt ki tudja hányféle alakban, talán évmilliókon át volt a holt kőzetben bebörtönözve, majd hogyan folytatta szakadatlan vándorútját - mily feszültséget éreznénk s hogy megrendítene az anyagnak ez a hatalmas szimfóniája.