Vázlatkép a kémia mai határterületeiről [antikvár]

Részlet "... a tudomány növekedésének leggyümölcsözőbb területei azok, amelyek különböző jól megalapozott területek között mint elhanyagolt senki földje terülnek el." (N. Wiene "Kibernetika" című 1948-ban megjelent könyve "Bevezetés"-ében) Korunk tudományos fejlődése alapvető tendenciáinak egyik legjelentősebb mozzanata a különböző tudományágak mind szorosabbá váló kapcsolata, kölcsönhatása, és ennek révén az érintkezési területeken új diszciplínáknak, határtudományoknak egyre rohamosabb létrejötte. A tudományhatárok ma már nem a "senki-földje" néptelen területeit jelentik, hanem új és sokszor váratlan tudományos eredmények szinte kiapadhatatlan forrásait, nem egyszer a forradalmi jelentőségű felismerések csíráit. Mindinkább szűnőben van a kutatási területek elkülönítettsége. Engels az elsők között figyelt fel a tudományhatárokon mutatkozó problémák fokozódó jelentőségére.Erre vallanak a következő szavai is: "Amikor az elektromos szikrának a vegyi szétbomlásra és új vegyületek alakulására gyakorolt hatását írja le, Wiedermann kijelenti, hogy ez inkább a vegytanra tartozik. A vegyészek pedig, ugyanebben az esetben, kijelentik, hogy ez már inkább a fizikára tartozik. Így jelenti ki magáról a molekulák tudományának és az atomok tudományának érintkezési pontjain mindkét fél, hogy nem illetékes, holott éppen itt várhatók a legnagyobb eredmények."