A ponttól a négy dimenzióig [antikvár]

Egy éve lehet, hogy a gond és bizakodás vegyes érzésével megírtam az «Egyszeregytől az integrálig» könyvem előszavát. Azóta beigazolódott bizakodásom jogossága, könyvem német kiadásának tizennegyedik ezre, magyar fordításának pedig hetedik ezre fogy. De a gond sem hagyott el. Hiába volt a szakértők véleménye kedvező, hiába volt tanulmányaim további sora, ma éppen olyan kevéssé érzem magam szakembernek, mint ma egy éve. S így került sor arra, hogy megint csak élményeket, geometriai élményeimet írjam le, még ha magamra vállalom is a tudomány terén munkálkodók minden kötelezettségét a nélkül, hogy jogaiban is részesülnék. Csak egyben volt teljes mértékben igazam. Beigazolódott az a véleményem, hogy alapjában véve minden ember okos. Sohasem kételkedtem kulturális lehetőségekben és e kételkedés örömeit átengedem azoknak a «szellemi termék» gyárosoknak, akik értéktelen tákolmányaik láttán érzett örömüket összetévesztik a nagyközönség ízlésével. Egy neves matematikus, aki már negyven évvel ezelőtt, mint a nagyhírű Lampe egyik tanítványa ezeket az elveket vallotta, azt írja nekem, hogy könyvem sikerét ő «a matematika hajnalhasadásának»tekinti. Sok országból, különböző korosztályokból és minden néprétegéből érkeztek hozzám megértő és bátorító szavak és nem utolsó sorban ezeknek, meg a jóindulatú és kedvező kritikának köszönhető, hogy ily hamar követi e második könyv: «Amit a geometriából mindenkinek tudnia kell», az elsőt. De más balhiedelmek is megdőltek.