A növények élete [antikvár]

A NÖVÉNY JELENTŐSEGE AZ EMBER HLETEBEN A növény jelentősége az ember életében igen nagy. Növények nélkül nem élhetnénk. Az ember alapvető táplálékai — kenyér, kása, főzelék, gyümölcs — növényi termékek. Jelentős mennyiségben fogyasztunk állati termékeket is, például húst, halat, tojást, tejet, vajat, túrót. Növények nélkül azonban ezek a termékek sem lennének, mert a szarvasmarha és az aprómarha, a disznó és baromfi mind növénnyel táplálkozik. Alla;-tainkat a réteken legeltetjük, szénát gyüjtünk a részükre, zabot vagy árpát vetünk, gyökeres takarmánynövényeket, burgonyát és más növényfélét termelünk számukra. Ahol nincs növény, ott állat sincs s élettelen sivatag terül el. A növényektől nemcsak táplálékot kapunk, hanem anyagot is adnak ruházkodásunkhoz. A len-, kender- vagy gyapot-növények rostjaiból és szálaiból vásznat vagy pamutszöveteket szövünk, a házi- és vadállatok pedig szőrmét, bőrt ós gyapjút juttatnak számunkra. A növények szolgáltatják az építőfát, a haszonfát (farostot), a fűtőanyagot s annak a papírnak a nyersanyagát, amelyekre könyveket, folyóiratokat és újságokat nyomnak. Nincs tehát az ember életében egyetlen szükséglet sem, amelynek kielégítésében a növénynek ne jutna jelentős szerep. Ezt a sokfajta szükségletet a vadon növő növények egyedül nem fedezhetik. Csak az ősember — aki barlangokban és erdőkben lakott — érhette be a szűzerdők sűrűjében talált gyümölcsökkel s azokkal a vadállatokkal, amelyeket sikerült elejtenie. Sokszor előfordult, hogy éhezett, m'ert nem talált táplálékot. Az ember nagyon korán megtanulta a hasznos növények művelését; megtanulta, hogy ezektől bőségesebb, táplálóbb és ízletesebb gyümölcsöket kaphat. Az ősi eredetű földművelés sokezer esztendeje alatt az ember sok tapasztalatot szerzett a növények neveléséről. Ez a tapasztalat azonban kezdetleges volt s nem biztosíthatta az