A növények élete [antikvár]

Szederfákkal teleültetett kertek között siet tova vonatunk s a szederfák a róluk lecsüggő szőlőgerezdek fűzérétől valósággal ünnepélyesen pompáznak. Végeláthatatlanul nyúlik el a lombardiai alföld s nyugalma és egyhangúsága mintha műfogása volna a mesternek, aki Itáliát, ezt a fenséges látványosságot megépítette, hogy a szemet frissé és képessé tegye Velence remekműveinek megértésére. Jobbról hosszan elnyúló, kupolákkal és tornyokkal keletiesen ható hófehér háztömeg tűnik fel: Pádua. Itt alig száll ki egyetlen utas is. Ugyan mit is keresne ebben a szűk várban, amelyről a történelem hirdeti, hogy Felsőitáliának ez a régi Róma napjaiban egyik leghatalmasabb városa később sohasem nyerte vissza egykori fényét. Gattamelata lovasszobra az egyetlen valódi látványosság", ma már bennünket, akik az élvezetben is sietünk, nem tud rábírni arra, hogy harmincezer méternyire Velencétől megálljunk. Pedig van ebben a városkában egy olyan emlék, amelyben a természet és az ember nagysága oly csodálatosan egyesül, mint alig másutt a földkerekségen...