A növények társadalma [antikvár]

Részlet a könyvből:A görög színészek a színielőadásokon álarcot viseltek, mely merev formába rögzítve, de messzelátszólag mutatta a hős jellemét: fájdalmat, örömet, hatalmat vagy szépséget. Manapság nem viselnek álarcot a színpadi szereplők, sőt egyáltalában nincsen szükségünk álarcra. Már tudniillik idegen anyagból készült, faragott vagy szabott álarcra. Még pedig nyilván azért ment ki divatból az álarc, mert az arcunk a maga egészében és önmagában álarccá lett s így az álarcot, ha nem is idegen anyagból, hanem saját arcunk álarcát egész életünk folyamán, annak minden pillanatában magunkon hordozzuk. És talán sohasem volt annyira álarc az orcánk, talán sohasem távolodtunk el annyira önmagunktól, mint amióta jelszóvá lett a természet, a visszatérés a természethez és a görög bölcs felújított mondása : Ember ismerd meg tenmagadat! Azóta mind mélyebbre és mélyebbre igyekszünk visszaszorítani mindent, ami emberi, orcánkat pedig belemerevítjük társadalmi szerepünknek megfelelő álarcba, mely mögül sokkal nehezebb előcsalogatni az embert, a természeti embert, mint a görög színészt a maga színészi álarca mögül.