Hordókaktuszok [antikvár]

Hordókaktuszok Előszó Kedves Kaktuszbarát, ha a könyvünket olvasod, gondolj arra, hogy a legjobb szándék vezérelt minket, mégpedig a kaktuszok és virágaik, ezen belül is a hordókaktuszok páratlan szépségének bemutatása. Tegyünk a közöny ellen, ami ma társadalmunkat, sőt egész Földünket veszélyezteti, talán tönkre is teheti. A hanyag, nemtörődöm emberek csak a jelen jólétére törekednek, de, hogy az unokáikkal mi lesz, arra már nem gondolnak. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy Földünket úgy illik továbbadnunk, ahogy mi kaptuk elődeinktől. A modern, hatalmas városok nem képesek azt adni, amit a természet nyújthatna, ezért a városlakók igyekeznek valami kellemes, szórakoztató kikapcsolódást, érdekes hobbit megismerni, megszeretni. Könyvünkben egy nagyon szép, nemes és hasznos tevékenységről - sőt hobbiról - a növények szeretetéről, gyűjtéséről, neveléséről és szaporításáról szeretnénk minél részletesebb ismeretanyagot átnyújtani. A növényekkel kapcsolatos foglalatosság a kikapcsolódásra vágyó ember egyik legszebb, legizgalmasabb tevékenysége, különösen most, mikor a nagyvárosok zöldterületei mindinkább kisebbek lesznek. Minden lehetséges területet felparcelláznak, beépítenek - és ami még rosszabb - zsúfolt lakótelepekkel, nagy, magas épületekkel, rontják a természetes körülményeket. A növénytartás egy kis gondoskodást, szeretetet, és természetesen némi hozzáértést igényel, amit könnyen meg lehet tanulni. A lakáskultúra világszerte fejlődik, ezzel szemben a városok zöldterületei - no meg az erdőségek - oly mértékben csökkennek, hogy ez már komolyan aggasztja nemcsak a tudósokat, hanem a hétköznapi, jó szándékú embereket is. Figyelmeztetnek, hogyha kellő gonddal nem vigyázunk ezekre az éltető elemekre, akkor bizony lassan úgy megfogyatkozhatnak, hogy visszafordíthatatlan folyamat válhat belőle, pedig az emberek többsége szereti az erdőt, mezőt és azok virágait. Ezért van az, hogy éppen a nagyvárosok sokemeletes bérkaszárnyáiban, égbenyúló toronyházaiban lakó emberek körében terjed leginkább a növények iránti szeretet és a gyűjtési vágy, amennyiben a feltételek egy parányi része is adott. Az sem véletlen, hogy oly sokan szeretnek minél tovább távolabb lenni a nagyvárosoktól, és vágyódnak vidékre költözni, de ha ez nem lehetséges és maradnak a rideg falak között, növényekkel veszik magukat körül. Felismerve, hogy a növényekkel bizonyos melegséget, változatosságot, kellemes környezetet, jó hangulatot, azaz ÉLETET lehet bevinni a fárasztóan sivár, hideg-rideg kőrengetegbe. A zöldellő és virágzó növény gyönyörködtet, felüdít és pihentet, valóságos éltető erő. A növények szeretete és gyűjtése igen sokrétű lehet, számtalan növénycsaládra terjedhet ki. A kaktuszgyűjtés és a vele való foglalatosság kiváló példája a szórakozni és tanulni vágyás együttesének, ami nem csak pihentet, gyönyörködtet, hanem sokoldalú ismereteket nyújt, sőt egzotikum iránti vágyat is kielégít. A világ szinte minden országában egyre többen szeretik és gyűjtik is a kaktuszokat, egyszerű tapasztalati vagy különböző fokú tudományos ismeretekkel felvértezve. Korunkban tulajdonképpen már kaktuszkultúráról is beszélhetünk. A Föld legtöbb országában a pozsgás-gyűjtők egyesületekbe, klubokba tömörülnek, melyek arra hivatottak, hogy tagjaikat olyan tudás birtokába juttassák, melyek elengedhetetlenül szükségesek növényeik eredményes tartása érdekében. Egyes országokban nagy kertészetek foglalkoznak a kaktuszok és más pozsgásnövények tömeges szaporításával, kereskedelmi forgalmazásával. Napjainkban is számos kutató, botanikus szenteli életét az eredeti élőhelyük kutatására, új fajok felfedezésére. A kaktusztudomány töretlen fejlődésének lehetünk szemtanúi, melynek egyik legfontosabb feladatául az eredeti termőhelyek védelmét szabta a sors, hiszen a tékozló Ember két kézzel, akarva, vagy akaratlanul, de folyamatosan pusztítja azokat. Rendkívül fontos szerep hárul a növények védelme terén a magángyűjtőkre is, mivel a kihalás szélén álló, valamint az újonnan felfedezett fajok szaporításával, terjesztésével segítik a környezetvédők munkáját, liü