Bővebb ismertető
A növényrendszertan tudósi a zárvatermő növényeket néhány alaktani jellemzőjük alapján évszázadokon keresztül két csoportra osztották. Az egyszikűekre (Monocotyledonopsida) a főgyökér nélküli gyökérrendszer, a párhuzamos levélerezet és az egyetlen sziklevéllel csírázó magvakkal, főgyökérrendszerrel, középérrel és ebből kiágazó oldalerekkel (szárnyas erezet) rendelkező levelekkel jellemzett növények lettek a "kétszikűek" (Dicotyledonopsida). Ezt a képet részleteiben számos ponton árnyalta például a növények anyagcseretermékeinek vizsgálatával foglalkozó kemotaxonómia.
Az 1990-es évektől viszont - megfelelő technikák kialakulását követően - az élőlények örökítőanyagának kutatása, (kombinálva a számítógépek nyújtotta osztályozási lehetőségekkel) forradalmi áttörést jelentett az élőlények rendszertanának, továbbá filogenetikai-, biogeográfiai viszonyainak vizsgálata terén. A virágos növények leszármazási viszonyait az új molekuláris eredmények tükrében bemutató, több mint 30 botanikus közreműködésével készült rendi szintű besorolását az Angiosperm Phylogeny Group ("zárvatermő fejlődéstörténeti munkacsoport") adta közre 1998-ban.