Pálmák [antikvár]

Fedlapja és hátlapja elszíneződött.
Feje ​a tűzben, lába a vízben – mi az? Ez a furcsa valami a datolyapálma. Millióknak ma is fő tápláléka, megélhetési forrása. Építőanyag, ruházkodási alapanyag, élvezeti cikk, edények, dísztárgyak – s közös eredetük megint csak a pálma. Gondoljunk csak az útleírásokból oly jól ismert valamelyik déltengeri szigeten pálmakunyhója előtt heverésző bennszülöttekre: öltözéke pálmalevél, kókuszdiót eszik, csemegének pálmamézet fogyaszt, utána egyes pálmákból készített üdítő assait iszik, vagy ha kedve tartja, arakot vedelve rúg be. A pálmák dísznövények is. Eleinte ugyan csak a városokat díszítették, látványos pálmakerteket, útmenti fasorokat telepítettek belőlük. Később váltak aztán a főurak pálmaházainak, majd gazdag polgárok lakásainak mutatós díszeivé. Legkésőbben honosodtak meg a városi kislakásokban, mivel óriási méretűvé fejlődhetnek és igen gondos kezelést igényelnek. Más kérdés azután az, hogy mit szól ahhoz a háziasszony, ha kis lakásának egyik sarkába kell holmiját összezsúfolni, menekülve az egyre jobban terjeszkedő, hatalmas pálma elől. Mit tegyünk ennek megakadályozására? Hogyan tartsuk kordában pálmáinkat? Erre és még sok más kérdésre ad feleletet Sulyok Mária, a szakértő és pálmakedvelő egy személyben.