100 éves a sakkazértis! I. kötet [antikvár]

Mindenki tudja, hogy az előszó az, ami egy könyvhöz utoljára íródik meg. Értelmes szerzők mást kérnek fel, tapasztalatból tudva, hogy a határidő szorításában taplószárazon, frásztörten, ezer zsibongó, egymással karambolt játszó gondolat totális káoszt fog a fejükben előidézni. A többiek valahogy előcsalnak pár hitványka eszmefoszlányt, kedvességbe bugyolálják és Jézus! Értelmes olvasók az előszót vagy egyáltalán nem, vagy csak a végén olvassák el, mikor már nagy baj nem lehet belőle. Hát ez NEM előszó! Sokszor tűnődöm csak úgy magamban. Volna kedvük most velem tartani?