A belgyógyászat alapvonalai II. (töredék) [antikvár]

Részlet: "A VÉRKERINGÉS SZERVEINEK BETEGSÉGEI. írta: Petrányi Gyula. P'athophysiologiai áttekintés. Az egysejtű lény a külső környezetből veszi fel táplálékát, tehát a külső- környezet körülményei kell, hogy életfeltételeit biztositsák. A magasabbrendü lények és az ember sejtjeinek egy saját belső jól szabályozott környezete és táptalaja van, mely ¦életfeltételeit mindig a lehető legjobban biztosítja. Ez az extracellularis folyadék,' mely normális körülmények között a testsúly kb. 25%-át alkotja. Az extracelluláris folyadék -egy része a szövetekben és szövetrésekben (interstitvalis folyadék), másik része a vérben (vérplasma) foglal helyet. Az éltető anyagok kicserélődése a kettő között az ér-capillarisok endothel falán át megy végbe a fizika és chemia törvényei szerint. Az extracelluláris folyadék állandó kicserélődéséről a szövetekben a vér és nyirok-keringés gondoskodik. A vérkeringésnek tehát a sejtek szempontjából a capiilaris rendszer a legfontosabb része. Az egész vérkeringés a szív és érrendszer bonyolult' felépítésével és szabályozásával, mint egységes szerv .annak a szolgálatában áll, hogy a capillarisokat az extracellularis folyadék endothel- által elválasztott két részének kicserélődése végett a legoptimálisabban, vagyis az adott körülményekhez, követelményekhez alkalmazkodó mennyiségű, nyomású és sebességű vérrel ellássa. Az érrendszert vérpályának, vagy vérkörnek azért szokás nevezni, mert egy önmagába visszatérő zárt csőrendszer, mely a szívből mint centrumból kiindulva' bonyolultan szétágazódik, majd ezen ágak újra összeszedődnek és visszatérnek a szívbe. Ezen belül a vér mozgása tehát circulatio, keringés. Az érrendszert anatómiai és functionalis szempontból 1. kis (tüdő) és nagy (systemás) vérkörre; 2. szívre és ereikre; 3. centrális és perifériás részre szokás osztani. A kis vérkör a jobb kamrából indul ki és az artéria-pulmohalison, tüdőereken és véna pulmonalisokon át a bal pitvarba torkollik. A nagy vérkör a bal kamrából indul ki, az aortán és a. test erein;-és véna cavákon át a jobb pitvarba jut vissza. Az érrendszert, a szivet is beleértve, mindenütt endothel béleli. Az aorta fal ezen "belső rétegén (tunica intima) kívül egy igen vastag, legnagyobbrészt rugalmas rostokat tartalmazó középső réteg (tunica média) következik, melyet egy külső kötőszövetei réteg (tunica adventitia) borít. A médiát az intimától és" adventitiától egy kötőszöveti és izomelemeket tartalmazó réteg, a membíana elastica interna és exiérna választja el. A legnagyobb artériák szerkezete az aortáéval nagyrészt megegyezik. A kisebb artériák médiáját nagyobbrészt körkörös és hosszanti sima izmok alkotják és csak kisebb mértékben rugalmas rostok. Minél nagyobb egy artéria, relatíve annál több a, falában a rugalmas rost, minél kisebb, annál izmosabb. A legvastagabb izomrétege a legkisebb artériáknak, az arterioláknak vafi, melyek majdnem kizárólag- sima izomból állanak, a lumenük átmérője kb. 02 mm. Az arteriolák határozott rendszert alkotnak az egyes szerveken belül (arteriolás plexús). - A capillarisok csajt egy endothel csőből állanak, lumenük átmérője fct>.-6—J0 f, hosszuk az egyes szövet, illetőleg szervféleség szerint igen változó, a bőrben átlagban"