A belgyógyászat alapvonalai II. (töredék) [antikvár]

Részlet:A VÉRKÉPZŐ SZERVEK BETEGSÉGEIHaematologiai alapfogalmak. Virchow még úgy tekintette a vért. mint egy állandó átalakulásban lévő szövetet, mely csupán abban különbözik a többi szövetféleségektől, hogy sejtközötti állománya folyékony. Az ő nyomán hosszú időn keresztül a vérben kimutatható elváltozásokat a vér megbetegedéseiként fogták fel s ennek megfelelően pl. haematitisről, pyaemiáról és általában vérbetegségekről beszéltek. A vér morphologiai összetételének megváltozásával járó kórképeket ma is szívesen nevezik vérbetegségeknek, holott mostani felfogásunk szerint a megváltozott vér egyáltalán nem tekinthető megbetegedett szervnek. A peripheriás vér elváltozása sohasem önálló megbetegedés, hanem csupán tükörképe annak a kóros folyamatnak, mely a test különböző szerveiben, különösen pedig a vérképző szervekben végbemegy. A vérben található elváltozások tehát mindig indirect diagnosticus jelek. Mivel azonban a vér minden szervet érint és összetételére csaknem valamennyi szerv megbetegedésének befolyása van, vizsgálatának jelentősége nyilvánvaló. Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy a vér könnyen hozzáférhető és a vele való foglalkozásnak módszere aránylag egyszerű. A vér vizsgálatának három főiránya van : 1. bacteriologiai-serologiai, 2. physico-chemiai és 3. morphologiai-biologiai.1. A bacteriologiai vizsgálat a kórokozóknak, azok toxinjainak, antitoxinjainak, agglutininjeinek stb. kimutatására irányul s a maga fontossága révén teljes önállóságot is nyert.2. A physico-chemiai kutatási irány a vérplasma és a vérsejtek volumen-viszonyaival, a serum quantitativ chemiai összetételével, fehérjefractióival, organicus és anorganicus anyagainak, sótartalmának, kristályos nitrogéntartalmának stb. meghatározásával foglalkozik. Vizsgálja a fajsúlyt, viscositást, osmosisos resistentiát, alvadóképességet, elektromos vezetőképességet, fagyáspontcsökkenést stb. E vizsgálatok egy része csupán tudományos értékű maradt, más részük viszont a klinikai praxis közkincsévé vált. A physico-chemiai methodusok nagy részét a vér anatómiájával foglalkozó kutatás is gyakran és eredményesen használja fel.3. A morphologiai-biologiai kutatási irány, a szorosan vett haematologia, a vér corpuscularis elemeinek formai viszonyaival, a sejtek számarányaival, összetételükkel foglalkozik, kapcsolatban marad a sejtek genesisével és a vérképző szervekben egyidejűleg lefolyó változásokkal.