A sebészet tankönyve III. (töredék) [antikvár]

Részlet a kötetből: A végtagok lágyrészeinek megbetegedései. Irta : Dr. Klapp Rezső berlini tanár. A végtagok lágyrészeinek sérülése. A végtagok azon emeltyűk, melyek segélyével az ember helyét változtatja s melyek segélyével a külvilággal mechanikai érintkezésbe jut. Azon fontos működés, melyet a végtagok mindenkor végeznek, tetemes veszélyekkel jár s ily módon az emberi test egyes részei közül a végtagok szenvedik el a legtöbb sérülést. A mi időnkben, a midőn az ipar óriási munkástömegeket foglalkoztat és a közlekedés is mindig hatalmasabbá lesz, a technikai üzemekben és életveszélyes környezetben foglalatoskodó emberek és ezzel egyszersmind a sérülések száma is lényegesen sokszorozódott. Általános észrevételek a lágyrészek sérüléséről. A beható erők sokféleségének eredménye a sérülések igen nagy változatossága. A sérülések mindig visszatérő nagy csoportjai a következők: 1. éles eszközök okozta sérülések, 2. zúzódások, 3. szakított sebek. A végtagok lágyrészi területén előforduló sérülések ezen három nagy csoportba is mindig besorozhatok. Különlegességeket az egyes részek, a kéz kivételével, alig nyújtanak, miért is indokoltnak látszott a végtagok lágyrészein előforduló sérülések egybefoglalása és azoknak általános szempontból való tárgyalása. 1. Sebesülések. a) A vágott sebeket éles eszközök okozzák. A sérülés vagy csak a bőrre, illetőleg annak legfelsőbb rétegeire (horzsolások alakjában) szorítkozik, vagy áthatol a bőrön és a mélyebben fekvő szövetekre is átterjed (izom, fascia, ideg, erek, csontok).