Alkalmazott élettan és kórélettan III. (töredék) [antikvár]

Részlet: ERZORENDSZER A külső és belső környezet változásaihoz való alkalmazkodás megszervezése az idegrends'zer feladata. A környezet változásai ingerként hatva érzékszerveinkre, felszálló idegpályák ingerülete útján folyamatosan információk tömegét juttatják a központi idegrendszerbe. Innen - az ingerületek kiválogatását (szelektálását), feldolgozását követően - a szervezet aktuális állapotának, igényeinek megfelelő válasz leszálló idegpályák ingerülete útján valósul meg a kivitelező szervekben (izom, mirigy). A szervezeti reakciók tehát a reflexiv elve szerint alakulnak ki. Egyszerű mozgásválaszok esetén az idegingerület útja pontosan követhető (pl. a patella-reflex esetében). A központi feldolgozás azonban szinte áttekinthetetlenül bonyolult lehet (egy időben ható több inger, múlt ingerületek emléknyomaival való egybevetés, a szervezet aktuális igényeihez való adaptálás stb.) - az ún. maga- -sabb idegrendszeri (pszichés) funkciók (magatartás, tanulás, gondolkodás stb.) alapját képezve.