Bővebb ismertető
Ezt a könyvet szakemberek írták, természetesen. Sokan. Sok szakember. Ismét más szakemberek bírálták, felülbírálták, tanácsokat adtak, javaslatokat tettek. Biólógusok, sebészek, belgyógyászok, különböző kutatók, vegyészek, a mikrofotográfia szenvedélyes ismerői, a lombikok, pipetták, görebek, elektromikroszkópok szerelmesei szenvedélyes ismerősei, a lombikok, pipetták, görebek, elektromikroszkópok szerelmesei - szakemberek. Én pedig a laikus csodálkozó vagyok, aki Önt képviselem ebben az ügyben, kedves Olvasó. Voltaképpen Ön vagyok én. Egy olvasó vagyok, aki megelőztem Önt, előre mentem ebben a szakszövevényben - ami az ember és a világ - sorról sorra mindent elolvastam, hogy most közvetítőül állhassak be a könyv és az Olvasó közé.A tudnivágyó és jóindulatú olvasó vagyok, aki feltételezi, hogy e könyv elolvasása után sokkal többet tud majd önmagáról és a világról, mint amennyit eddig tudott, s gyakran visszanyúl még e könyvért, hogy valamit föllapozzon. A fölényes olvasó vagyok, aki legyint a kémiai meglepetésekre, ugyan kérem, ezt én tizenkét éves koromban megcsináltam két ív lakmuszpapírral vidéken. A hiszékeny és kedves olvasó is én vagyok ez esetben, aki borzongva hüledezik azon, hogy egy gombostűfejnyi vérben csakugyan sok millió vértestecske élne? A fanyar olvasó vagyok - á, kérem a belgyógyászok sötétben tapogatóznak, csupa találgatás az egész! - a lelkes olvasó vagyok: én mondom magának, még száz év és nincs öregember, ide figyeljen!Szóval én vagyok a nagyképű, az akadékoskodó, a lelkendező, a fontoskodó olvasó és igyekszem társaimnak közvetíteni a könyvet.
Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. február 25. – Budapest, 1985. április 30.) író, műfordító, újságíró, antropozófus.
Apai nagyapja útbiztos volt a Szilágyságban, anyai nagyapja pedig jegyző Küküllőben. Apja, Török Lajos, jegyző volt.
A gyermek Sándor Szerdahelyen nőtt fel, Brassóban lett kisiskolás.
Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát 14 éves korában abbahagyva különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát. Volt kazánfűtő és kocsis a Czell sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban. Ipari tanuló volt Brassóban, majd napszámos lett a feleki üveggyárban. Pályafenntartó és kovács volt Vöröstoronyban, postai alkalmazott Nagytalmácsban. Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, rövid ideig kórista és színész volt a Magyar Színháznál.
Először pertörténeteket írt, majd folytatásos rémregényeket adott le néplapoknak.
Első regénye Az idegen város volt, amelyből később színdarabot is írt.
1933-ban Baumgarten-díjban részesítették, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett.
A magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője volt, az 1944-ben alakult Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát. Török Sándor a háború utolsó hónapjait Nagy Emilék kissvábhegyi házának rejtekén vészelte át, amit részletesen leírt Egy kis kertet szerettem volna c. emlékirataiban és a Titokzatos utazások című regényében.
1945-től 1948-ig a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerkeszti, mely a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. A műsort 7 adás után betiltották. 1951-től a Tankönyvkiadó szerkesztője. 1959-1966 között a Család és Iskola c. lap felelős, majd főszerkesztője.
A komédiás c. darabjából – amelyet csak hétszer játszottak – később Richard Nash írt Az esőcsináló címen világhírűvé vált színdarabot.
A Csilicsala csodái folytatásos rádiójáték széles körű, országos népszerűséget biztosított számára. A műsort 1953 nyarán kezdték sugározni, havonta egy alkalommal vasárnap délelőtt 10 és 11 óra között volt hallható. A varázslót Ráday Imre alakította.
Lakásán antropozófiai összejöveteleket tartott, amelyeken a fiatal Montágh Imre is részt vett. Török Sándor műveit francia, olasz, portugál nyelvekre is lefordították.