Családorvoslás a gyakorlatban I. (töredék) [antikvár]

2 / A CSALÁDORVOSI MUNKA ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI A CSALÁDORVOSLÁS, MINT SPECIALITÁS Dr. Arnold Csaba Ha a családorvoslást, mint önálló specialitást kívánjuk meghatározni, akkor azt alig tehetjük meg egy mondattal. Amennyiben a családorvos tevékenységét szeretnénk összefoglalni, akkor egyaránt számba kell venni munkamódszerét, a tevékenység szakmai ismérveit, az ehhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek segítségével leírhatjuk a szakma művelésének sajátosságait, egyediségét, más szakmától való megkülönböztetését. A családorvoslást olyan orvosi szakterületnek tekintjük, amely az egyén, a család, kisebb közösség számára complex egészségügyi alapellátást nyújt. Ez a tevékenység vonatkozik az acut és a chronicus betegségek gyógyítására, a gondozásra és a complex megelőzésre is. Egészségügyi alapellátást jelent, amely a rendelőben és a beteg lakásán, az egyén számára elérhető közelségben humánusan valósul meg. Az ellátás messzemenően szem előtt tartja az egyén és a család igényét mind a lelki, mind a testi gondozásra. Irányító, integráló tevékenységével a beteg köré rendezi a szakellátást, beépítve azt a beteg igények szerinti ellátásába, és kapuőrző szerepével hozzájárul a magyar egészségügy optimális működéséhez is. E mellett hangsúlyozni kell, hogy az alapellátás a leginkább gazdaságos és költséghatékony szolgáltatás. Egészségügyi alapellátás, amelyet „területen", rendelőben, vagy a beteg lakásán a lakossághoz testközelben élö és dolgozó családorvos, mint szolgáltatást nyújt, több olyan sajátossággal rendelkezik, amely egyben magát a specialitást is jellemzi. Ilyen sajátosság a folyamatosság, amely formájában és tartalmában a hagyományostól eltérő értelmezést kap és gyakorlatot jelent. Kórházi körülmények között a beteg megfigyelése és ellátása a nap huszonnégy órájában megszakítás nél- 1.1. táblázat. A családorvosiás szakmai _jellemzői Folyamatos, élethossziglan tartó, IsmétÜdT" rendszeres, kapcsolat az egyén és a család együttes ellátásával Felelősségvállalás az egészség helyreállítására és megőrzésére Probléma orientált betegség ellátás és megelőzés Complexitas, amely vonatkozik a somaticus. psychés, szociális szférára Biztonságérzetet nyújtó interperszonális kapcsolat Az egészségügyi rendszeren belüli irányító, integráló szerep kül biztosított. A gyógyításban sok szereplő vesz részt, a felelősség többnyire megosztott, bár esetenként, percekre, órákra ezt a felelősséget egyik vagy mási szereplő viseli. Van ugyan egy „kezelőorvos", aki felelős a beteg ellátásáért, de maga a felügyelet és a gyógyítás esetleg „személytelen". Az alapellátásban a folyamatosságot a változó, hosszabb időn keresztül létrejövő or-vos-beteg találkozás alakítja ki. Itt még egy betegség időtartamán belül, két találkozás között is, inkább napok, mint órák telnek el és ezek a találkozások mind önálló, bár egymásra épülő konzultációs egységként jelennek meg. Különböző betegségek egymástól időben elválva, hetek, hónapok, akár évek múltával, egymáshoz illeszkednek, tartós kapcsolatot hoznak létre. Folyamatos, egyben sajátos emberi viszonylatot is jelent a találkozás ugyanazon személlyel, a családorvossal, más és más okból jön létre, de az elvárás és a cél azonos, az, amelynek kívánatos végeredménye a gyógyítás, a gyógyulás. Különösen fontos, hogy a folyamatosság segítségével, mind a beteg, mind az orvos számára újabb és újabb tapasztalatokat és ismereteket lehet Összegyűjteni. Az orvos építőkockaként rakja egymásra a betegségek kezelése során szerzett tapasztalatokat, amelyek segítséget nyújtanak a következő probléma megoldásában. A betegről egyre szaporodó ismeretek és tapasztalatok az orvos emlékeiben pontosabb adatsort hoznak létre, mint a