Emberek, évek, életem I. [antikvár]

Kiadói borítója hiányzik.
Már régen elhatároztam, hogy írok egynéhány emberről, akikkel életemben találkoztam, egynéhány eseményről, amelyeknek részese vagy tanúja voltam, de mindunatalan félre kellett tennem ezt a munkát. Hol a körülmények gátoltak, hol pedig elfogott a kételkedés, sikerül-e az évekkel halványodó képeket, emberi alakokat újjáteremtenem, rábízhatom-e magam az emlékezetemre. Most aztán mégis hozzáfogtam ehhez a könyvhöz, nem halogathattam tovább. Harmincöt évvel ezelőtt egy úti karcolatomban így írtam: "az idén nyáron, Abramcevóban, elnéztem a kertben a juharfákat, meg a kényelmes karosszékeket. Lám, Akszakovnak volt ideje, hogy mindent jól átgondoljon. Gogollal folytatott levelezése - az emberek és a kor ráérős leírása. De mit hagyunk mi magunk mögött? Nyugtákat: »Felvettem 100, azaz egyszáz rubelt.« Nekünk nincsenek juharfáink, karosszékeink sincsenek, s a szerkezsztőségek és a várószobák kimerítő sürgés-forgásait vasúti kocsiban és hajó fedélzetén pihenjük ki. Ennek bizonyára megvan a maga létjogosultsága. Az idő mostanában gyorsjáratú gépekkel gazdagodott. S a gépkocsinak nem kiálthatja oda az ember: »Állj, szeretnélek alaposan megnézni!« Csupán a gépkocsi fényszóróinak elsuhanó villódzásairól mondhatunk valamit. Viszont - s ez is kivezető út - a gépkocsi kerekei alá is kerülhetünk."