Bővebb ismertető
Kiadói borítója megsárgult, sérült.
Kodolányi János elbeszéléseinek legjavát tartalmazza ez a gyűjtemény. Pályakezdésétől napjainkig. Első novelláiban kegyetlen és ismeretlen világot fedezett fel az irodalom számára: az Ormánságot, a nagybirtok, a középkori sötétség szorításában vergődő falut és a falu tehetetlenül gyötrődő vagy kétségbeesésében tragédiába rohanó népét. A parasztság belső bomlását, meghasonlottságát ábrázolja, a bajok történelmi, társadalmi gyökereit, de sorsközösséget is vállal vele, bízva a felemelkedés és változás reményében. A tárgyi hitelesség igényével, a folklorista és szociográfus alaposságával mutatja be a falut - távol áll tőle minden teátrális, a Szabó Dezső-s póz, eszményítő romantika -, de nem a dokumentum igény, hanem a valóság művészi bemutatása, eleven típusok ábrázolása a célja. A húszas évek paraszti világának tragikus sötétsége, egy emberi sors genézise, a történelem, a legendák ködébe vesző múlt a kötet témái s egyben Kodolányi írói útjának legfontosabb állomásai. Vívódások és ellentmondások, küzdelmek, egy ember számára szinte megoldhatatlanul súlyos problémákkal, vallomások és útkeresések torlódnak össze, súlyosodnak egymásra a könyv lapjain, Kodolányi gazdag és eredeti művészetének sodrásában.
1899-ben született, író, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője.Kodolányi János a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus.
Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt (líra, dráma, epika, ezen belül a novella és regény, továbbá az esszé). Életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították.
Elsősorban az ókori mitológiát (Égő csipkebokor; Vízöntő; Új ég, új föld), illetve a tatárjárást (Boldog Margit; Julianus barát; A vas fiai) feldolgozó regényei fontosak.1921-ben Budapesten hunyt el.