Gyökerek II. [antikvár]

Bravúros szerkezetével a tanulatlan, jórészt írástudatlan négerek szemszögéből tárja elénk a történelmi valóságot: az olvasó szinte úgy érzi, maga is szereplője a történetnek. A könyv egy Afrikából elhurcolt néger család tragédiáját, majd lassú felemelkedését ábrázolja. "Határa nincs a kínoknak, amit a fehér ember a feketére mérhet. De a legrosszabb, amit el kell szenvedniük - mondja Kunta -, hogy tudatlanságban tartják őket valódi mivoltuk felől, eltitkolják előlük, hogy teljes értékű emberek." Igen fontos a rabszolgaközösségek összetartó ereje és a családi hagyományok ápolása: minden újszülött fölött újra meg újra elmondják a család történetét, Kunta Kinte emlékeit az őshazáról, boldog gyermekkoráról, a nagy folyóról, Gambiáról. Az író bizonyára azért képes ennyire együtt szenvedni és örülni hőseivel, azért érzi át gyötrelmeiket, bizonytalanságukat, a nekirugaszkodást és csüggedést, mert saját családjának anyai ágáról ír, saját gyökereit keresi.