Magyar orvosi emlékek III. [antikvár]

A szépen fejlődő magyar orvostörténelmi kutatásnak nem csekély akadálya, hogy nincs olyan adattárunk, mely a kutatóknak útbaigazítást adna arról, hogy hol kezdjék, hol „fogják meg" a dolgot, ha valamely kérdéssel akarnak foglalkozni; mely levéltárakban vagy irodalmi munkákban található felvilágosítás egyről-másról, mi a feldolgozáshoz szükséges. Régmúlt időkre visszanyúló kutatásaim közben számtalan jegyzetet készítettem, ezer meg ezer adatot gyűjtöttem, melyek mind a régi magyar orvosok, gyógyszerészek, közegészségügy, fürdők, járványok, prostitúció stb. történetére vonatkoznak. Ez adatoknak csak kisebb részét dolgoztam fel a Magyar Orvosi Emlékek két első kötetében. Ezt a harmadik és utolsó kötetet Adattár-nak szántam, mely az 1000-dik évtől 1700-ig terjedő magyar orvostörténeti adatokat foglalja magába, túlnyomó részben olyan adatokat, melyek se Weszprémi, se Linzbauer munkáiban nincsenek meg s így természetesen Demkó könyvében sem. Munkám első kötetének előszavában már megjegyeztem, hogy a magyar orvostörténelem első két alapvető munkásának könyve aránylag nagyon is fogyatékos; elég, ha Linzbauer hétkötetes Codexének első kötetére hivatkozom, melynek első fele hétszáz évet ölel fel, magától érthetőleg igen nagy hiányokkal. Linzbauer munkája lényegében nem egyéb, mint egy rendeletgyüjtemény, egy „Chyzer"- tanács levéltárának kivételével, Linzbauer más archívumokban egyáltalán nem kutatott, régi városi és megyei statútumainkból jóformán semmi sincs meg nála, ezértis az ő nagy munkájában édes-kevés olyan adat akad, mely a 18. század előtt élt magyar orvosokról, társadalmi viszonyaikról, helyzetükről, a közegészségügyről stb. felvilágosítana. Jelen kötetem éppen ennek a nehezen felkutatható hétszáz évnek a történetét adja az évszámok sorrendjében (úgy, mint Linzbauer), rövidre fogott nyers adatokkal, melyeket számos helyen felvilágosító jegyzetekkel, itt-ott rövid lélekzetü értekezésekkel kísérek, bő és pontos forrásutalással. Linzbauer munkájának hiányosságáról elég, ha annyit említek itt, hogy az ő Codexében mindössze nyolc magyar adat található a 15. századból (a többi vagy külföldi adat vagy sáskajárás, földrengés, vízáradás, napfogyatkozás stb., melyeknek ma már orvostörténelmi szempontból semmi értékük sincs, sőt már Linzbauer korában sem volt). Ezzel szemben az én gyűjtésemben ugyanebből az időszakból, felületes összeszámolás után, több mint 138 adatot találok. A „fekete halál" éveiből, 1348/9-ből, Linzbauer egyetlen magyarországi pestisadatot sem ismer, míg nálam 17 idevágó adat található.