Médiakönyv 2002. 2. (töredék) [antikvár]

TÓTH JÓZSEF-DR. BALOGH BARNABÁS Az infokommunikációs szolgáltatói piac hatékony felügyelete BEVEZETŐ Korunk fejlett technológiával „átszőtt", digitalizált világában, ahol az információ termelőeszközzé válik, megállíthatatlanul terjednek az infokommunikációs (távközlési és informatikai) szolgáltatások is, és reményeink szerint idővel eljutnak szinte minden háztartásba. Az infokommunikáció az élet minden területén változást hoz: szokásainkban, értékrendünkben, szemléletünkben. Az egymással versenyző infokommunikációs szolgáltatások és szolgáltatók (előbb-utóbb) ránk zúduló tömegében felhasználóként egyre nagyobb biztonságra vágyunk, miközben egyre bizonytalanabbakká, kiszolgáltatottabbakká válunk. Az infokommunikációs szolgáltatások valószínűleg életünk és jövőnk egyre fontosabb részévé válnak, ezért egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk (államnak és polgárainak egyaránt) e szolgáltatások igénybevételi módjára, körülményeire, hatásaira. Egyre nagyobb jelentőséget kap - most és a jövőben - az e területen nálunk még csak szárnyait bontogató piacfelügyelet. Az infokommunikációs szolgáltatások áramoltatják (hozzák-viszik) az információt, fogyasztójuk pedig az egész társadalom. E területen a szabályozás és részeként a piacfelügyelet is két, egymástól jól elkülöníthető célcsoportot érint: a tartalom, az információ birtokosát, illetve a tartalmat „hordozó" szolgáltatót. Az Európai Unió is az átvitel és a tartalom önálló szabályozása mellett foglalt állást, hangsúlyozva, hogy a két önálló szabályozás nem eredményezheti a kettő közötti kapcsolat hiányát. Mindkét szabályozásnak garantálnia kell a médiumok sokszínűségét, a kultúrák változatosságát és a fogyasztók védelmét.1 Hogyan modellezhető, optimalizálható a piacfelügyeleti tevékenység? Mit várunk tulajdonképpen a piacfelügyelettől? Mi határozza meg, mi befolyásolja a beavatkozás mértékét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a tartalom szállítását végző infokommunikációs szolgáltatásokra fókuszálva.