Prelűd halál után I. [antikvár]

Kedves Gyula! Előtted, az 1956-os forradalom élő lelkiismerete előtt Kiadónk 1990-ben Piros egér, piros madár című kisregényeid megjelentetésével tisztelgett. Prelűd halál után című reprezentatív gyűjteményes kötetedet, amely szerteágazó munkásságod összefoglalásának első kísérlete, ismét mi gondozhattuk. Életműved az Ember, a XX. század irracionális, kiszámíthatatlan történéseinek kiszolgáltatott Ember vergődéséről, a szépet és jót akaró Ember gyötrelmeiről, az Ember örök hitéről és reményéről tudósít. Neved említésekor persze újra és újra eszünkbejut 1956, a forradalom szellemiségét meghatározó Igazság és Elünk című lapod, szenvedélyes igazságkeresésed, amellyel Magyarország becsületét akartad visszaállítani. A világ természetes rendje, hogy a felnövekvő generációk már egyre kevésbé tudják, éppen ezért kötelező emlékeztetni rá, hogy becsületes és bátor tetteidért másodfokon kötél általi halálra ítéltek, s csak jelentős írók, nemzetközileg ismert közéleti személyiségek tiltakozására változtatták életfogytiglanra a kiszabott büntetést. A megmentésedért folytatott kétségbeesett erőfeszítésről nem sokat tudhattál, a börtön zárt, izolált világában hat hétig vártad a hóhért, minden percben kivégzésedre készültél. Számomra nehezen felfogható örök rejtély, hogyan tudtad elviselni ezt a bestiálisán kegyetlen lelki terrort, s hogyan tudtál közel hét év után szabadulva is Ember maradni. Hozzád méltatlan munkahelyeken a világ elől dugdostak, külföldön időnként Oby álnéven füzeteid-könyveid jelentek meg, s Te közben vártad egy demokratikus, értékelvű világ eljövetelét.