Semmelweis Ignác emlékezete II. (töredék) [antikvár]

BARÁTOK, KORTÁRSAK, VITAPARTNEREK TAUFFER VILMOS SEMMELWEISRŐL^"' ( ) Semmelweis életírói és tanításának magyarázói régen megállapították fel-fedezésének lényegét, fejlődését, kihatását az orvosi gondolkozásra, az aetiológiás búvárlati irányra és a prophylactikus orvostanra, úgyhogy mindezen szempontok általános ismert voltuk miatt ma már közhelyeknek tekint-hetóT< és felsorolásuk itt részemról banalitás volna. A tudományban minden időre tisztázva van Semmelweis tanításának lényege; Herff monumentális könyvében''^® a gyermekágyi láz tanítását Semmelweis definíciójának idézésével vezeti be. ( ) A felfedezés prioritását Holmes-szal szemben és Semmelweis magyar voltát Hueppe'^'^ meg Schürer von Waldheimmal szemben"*^^ Győry Tibor t. kartársunk'^^^ győzelemmel vívta meg a világirodalomban, úgyhogy Semmelweis felfedezésének eredetisége és nemzetünk nagy érdeke, hogy ő a miénk volt, a tudományos világ színe előtt Győry Tibor érdeméből minden időre megállapítottnak tekinthető. Semmelweis személyiségének méltatása érdekében, röviden bár, érintenem kell a talajt, melyból szellemi egyénisége fejlődött. Első ifjúságának idejéből egy olyan tényezőt sem ismerünk, mely irányt adott volna búvár talentumának, s csak medikus korában jutott azon szerencsés helyzetbe, hogy a környezet hatással volt reá. Más volt akkor a fiatalemberek helyzete, mint most; a mai korban a fiatal tehetség lelkes gondolkozású környezetben a kísérletezés metodikájával már korán megismerkedhetik; megfigyelőlíépességre nevelve, kiváló tanítók nyomdokában haladva a siker és az elismerés kilátásával aránylag könnyen találja meg az utat, mely a magas célok felé vezet. Semmelweis, szellemi fejlődésének idejében, egy kispolgári család körében, a kenyérkereső feladatokra való nevelés kicsinyességei közepette, vezetés és példa nélkül, pusztán belső ösztöne áhal vezettetve teszi meg azt a hatalmas lépést, mely őt a kedélyes ifjúsági életból a küzdelmes viaskodáshoz vezette: az Igazságért! Mint eredeti módon gondolkozó fiatalembernek nagy szerencséje volt, hogy a kor áramlata nem ragadta magával; a 19. század első felében látjuk őt a tudományok terére lépni, amikor a hamis természetfilozófia - a tudományok egyik legsajátosabb eltévelyedése - mint ellenállhatatlannak látszó áramlat oly sok tehetséget ragadott magával és taszított le a helyes irányról. Jó sorsa őt ettól megkímélte; abban az időiben kezdte tudományos pályafu-