Ősláng körforgás I. [antikvár]

Kákán csomót ne keress, tojásban sem a szőrt Minden madár úgy dalol, ahogy a szája nőtt Jaj a tyúknak, amikor rókát hív komának Hazaárulásra már nem lehet bocsánat Amit tettek hazánkért az őseink régen Ragyog, mint a sok csillag tiszta derült égen ŐSLÁNG KÖRFORGÁS Vers, kép, zene és szobor szítja a lángot míg emberi létnek az őstüze ég, míg Nap heve, jég leve, szél dala kószál, és átalakítja a Földnek a kősüvegét. S bár emberi porszem a tájban a főtünemény még már pusztul a hajdani életerő, mert kapzsi majomnak a torz esze diktál. Túléli a vészt, ha e nép epedő, és szül csodafényt a saját erejéből, hogy megmaradhasson az emberi faj. még sok miriád keringés idejéig ép teste erős legyen, s kedve szilaj. Majd új eget tár fel az ész; oda fellép, s új Földje az otthona lesz: hol a „Vers, kép." NAGY ZOLTÁN Hajdan még a magyarok magyarul beszéltek Hitvány madár az aki rútítja a fészket Öreg lenni nem akarsz, ha őseid megveted Az eladott hazában hátul lesz majd a helyed Nyelvében él a nemzet, sajnos vegyes ma már És nem tudja az öszvér, hogy ló-e vagy szamár