Bővebb ismertető
1849-ben huszonegy éves és így választó valék; de igen nagy zavarban voltam; ugyanis tizenöt vagy húsz képviselőre kellett szavaznom, sőt, franczia szokás szerint, nem csupán egyének, de elméletek közt is választanom. Felszólítottak, hogy legyek királypárti vagy köztársasági, democrata vagy conservativ, socialista vagy bonapartista, s én mindez nem valék, sőt tulajdonképen semmi és nem egyszer irigyeltem sokakat, kik azon szerencsés helyzetben voltak, hogy meggyőződésöknél fogva tartoztak valamely párthoz. Miután meghallgattam a különböző tanokat, be kelle vallanom, miszerint ismereteim még igen hiányosak e téren. Mások előtt fontos érvek reám nézve nem léteztek; nem tudtam megbarátkozni azon gondolattal, hogy a politikában az ember vonzalmak által vezéreltesse magát. Mindenre igent mondó embereim oly módon állították össze az alkotmányt, mint a hogy a legszebb, legújabb vagy legegyszerűbb terv szerint házat szokás építeni; több ily minta képezte a tanulmányozás tárgyát, a marquis palotája, a polgár háza, a munkás laka, a katonák kaszárnyája, a communista közös lakása, s még a kóborlók tanyája is.