Harcz a német hegemóniáért III. (töredék) [antikvár]

A történet mindenekfölött szerénységre tanít a politikai ítélkezésben; mert igen okos emberek is tévedtek az eredményben, a midőn nagy, egész századok sorsát eldöntő háborúkról jóslatot koczkáztattak meg a vita eldőlése előtt. Természetes, hogy midőn a háborúnak már vége van, a győzelem vagy a vereség szükségszerű okai annyira kézzelfoghatókká lesznek, hogy gyors elhatározással belőlük a természetes következmény levonása gyermekjátéknak tetszik. Az előrelátás legnagyobb nehézsége abban fekszik, hogy a világtörténet folyását nagyjában és első sorban mindig a néplélek eleven ereje döntötte el, - s hogy annak hatását egyesek hibái és erényei gátolják vagy siettetik. Itália például a tizenkilenczedik században benső szükségből tört az egység felé; de egy olyan hadvezér, a milyen Radetzky volt, az Alpok déli lejtőin a nemzeti eszmények megvalósulását egy ivadék életkorával tudta hátrább vetni. Így történt, hogy bár a német história egész folyama a tizenhetedik század óta a német hegemóniáért folyó vitában Poroszországot kecsegtette győzelemmel; mégis a cselekvésre nem született IV. Frigyes Vilmos király, a midőn a frankfurti parlament által fölajánlott német császári koronát nem fogadta el, elszalasztotta a döntésre a legkedvezőbb pillanatot.