Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében I. (töredék) [antikvár]

A magyar történelem nagy alakjait mindenkor szerették az antik világ héroszaihoz hasonlítani. De senkivel kapcsolatban sem emlegettek oly sok görög és római párhuzamot, mint a nagy Wesselényivel. Rá is áll, amit Kemény Zsigmond az apjáról mondott: „A státusbölcsességet többnyire az ó-világ történelmének mintaképeiből vonta le." Diáktársa, Gyulay Lajos így emlékezett rá vissza: „Testi és lelki teljes erőben azon görög és római ifjakra emlékeztetett, kik utóbb hazájuknak erős támaszai lettek. Minden szépet, nemest és nagyot római lélekkel, meg nem romlott tiszta felfogással felkaroló és csupa tűzzel megragadó valójával nem lehetett nem bámulni ez ifjút." Vasgyuró-alakjában Herkulest és Toldi Miklóst látták együtt. Podmaniczky Frigyes „megjelenésének kiváló ciclops erejére emlékeztető jellegét" hangsúlyozza. John Paget a pozsonyi Dunaparton bámulta meg herkulesi termetét. Vay Dániel a fogság előtt Brutust, utána Catot tiszteli benne. Garay János mint új Prometheusra írt rá ódát. Földije, Ady pedig Herkules, Adonis és Apollo együttes megtestesülését ünnepelte a hatalmas férfiban. Az antik párhuzamokat annyira kedvelő magyar reformkornak, melyet bátran nevezhetnénk a magyar empire korának is, Széchenyi és Kossuth mellett a nagy Wesselényi volt a vezéralakja.