Legyen világosság III. (töredék) [antikvár]

Tekintetes Akadémia! Hálásan köszönöm a megtisztelő bizalmat, amellyel engem az Akadémia másodelnöki székébe méltóztattak emelni. E megtiszteltetés reám nézve felmérhetetlen és kifejezhetetlen beccsel bír. Ha aggodalmaskodom a felől, hogy egyházi szolgálatom nem nehezíti-e meg akadémiai szolgálatomat, gondolok a másodelnöki székben két kiváló elődömre, Fraknói Vilmosra és Szász Károlyra ; ez utóbbi nemcsak a másodelnöki székben, hanem egyházi szolgálatban is elődöm volt. Az ő példájok biztat azzal, hogy a tudomány templomában való forgolódás olyan szolgálat, amely a halhatatlan lelkek gondjával össze nem ütközik. De vetem reménységem az Akadémia tisztikarának, elsősorban az elnök úr Ő Királyi Fenségének, továbbá az igazgatótanács és osztályok vezetőinek kegyes jóindulatába és kérem, hogy támogató készséggel, és elnéző rokonszenvvel kísérjék szolgálatomat. Az Akadémia hagyományait ápolom, jó szokásait megőrzöm, híven szolgálom nagyszerű hivatását: az igazság keresését az egyetemes emberi szellem legmagasabb csúcsain az izzó magyar lélek tiszta szenvedélyével. Legyen és maradjon Akadémiánk az, aminek szánták s ami mindig volt: a magyar nemzeti műveltség egybefogó és betetőző kupolája!