1943. Szárszó-album [antikvár]

A viszontagságos magyar élet hetven hosszú esztendeje telt el azóta, hogy egy halk beszédű, szerény ember vállalta a feladatot: a pusztulásra ítélt régi Magyarország utolsó órájában összehívja azokat, akik menteni akarják népüket és általa a nemzetet egy jobb jövő számára. A virágba borult, majd gyorsan eltaposott népi mozgalom utolsó seregszemléje volt ez: számadás és felkészülés, mielőtt a vágtatva közeledő vihar lecsap a kiszolgáltatott kicsi országra. Háromnegyed évszázad távlatából is megdöbbentő a kezdeményezés bátorsága, és - amit eddig sem fedezett fel a külpolitika háborús "mentségeinket" alig kereső buzgalma-, az esemény Európa szerte páratlan volna: a háborús bukás előérzetében reményét vesztett nemzet felelős fiainak gyülekezete a megszállt földrész közepén, az egymással viaskodó diktatúrák hatalmának csúcsán, ki nyilatkoztatja népe akaratát, és nyilvánosan állást foglal a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke oldalán. Egyedülálló a tett, - sokszor és méltán nevezik történelminek-, de megdöbbentő utóéletének méltatlan vesszőfutása is. Minősítése évtizedeken át aszerint változik, hogy az országra nehezedő primitív hatalom ellenséges szándéka és politikai féltékenysége diktálja. Ideje feljegyezni és okulni belőle.