A hazáért [antikvár]

A hazáért kiállítás, mely a művészeteken keresztül kívánja bemutatni a honvédelem és a hazafiság magyarországi történetét, 1985-ben - a kiállítássorozat első részeként - a honfoglalástól 1848-ig terjedő időszakot ölelte fel. Most - a rendező szervek korábbi elhatározásának megfelelően - az 1848/49-es szabadságharc és az 1918-as őszirózsás forradalom közötti korszakot tárjuk a látogatók elé. Az eseményeket éppúgy, mint a mögöttük húzódó gondolatokat és érzelmeket hűen tükrözik a korabeli képző- és iparművészeti alkotások. Rajtuk keresztül feltárul a történelem és az ember, a nép, ki megélte, megküzdötte azt.A hazáért, népünk szabadságáért, az ország függetlenségéért évszázadokon keresztül örökös harcra kényszerült a magyarság. Történelmünk bővelkedik dicső győzelmekben, de nemzeti tragédiát jelentő súlyos vereségekben is. Milliók vére hullott, hogy megvédelmezzék ezt a földet, szeretteiket, az országot - a hazát. A harc közvetlen kimenetelétől eltekintve sem volt soha hiábavaló az áldozat, hisz él nemzetünk, és rangos helyet vívott ki magának a világ népei sorában.A hazáért való küzdelmekről szólva elsőként szabadságharcainkra gondolunk, ahol a katonák helytállása volt a hazaszeretet mércéje. Nem feledkezhetünk meg azonban a rövidebb-hosszabb békeidők országépítő, - gazdagító munkájáról sem, amikor a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem felvirágoztatása volt a legfőbb hazafias tett.Voltak szomorú korszakai történelmünknek, amikor legjobbjaink emigrációba kényszerültek, és ott harcoltak az őket befogadó nép szabadságáért. Máskor az itthonmaradottak idegen érdekekért vonultak hadba az elnyomó hatalom parancsára. Történelmünk - és a most látható kiállítás is - azt bizonyítja, hogy a magyar katona mindenkor becsülettel teljesítette kötelességét, tanúbizonyságot téve szabadságszeretetéről, a legszebb katonaerényekről: bátorságról, hűségről, kitartásról.A hősök tovább élnek emlékezetünkben és a műalkotásokban, tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk rájuk, erőt merítve példájukból.