"A hősök vére szenteli hazává a földet" [antikvár]

Sarka enyhén sérült.
Kevés olyan helye van e háznak, amely a XX. század első nagy vérzivatarát követően három emlékhelyet is avathatott hősi halottainak. Hajdúnánás e kevesek, vagy inkább az egyedüliek közé tartozik. Még haza sem tértek fiaink az 1914-1918-as "nagy háború" harctereiről, amikor az itthoniak temetőhelyet jelöltek ki a hazáért életüket áldozó hőseik számára. Az új Felső Temető legszebb helyén ugyanis létrehozták a Hősök Parcelláját, azaz a Hősök Temetőjét. Itt hantolták el aztán azokat, akiket szeretteik hazahozattak, s azokat is, akik itthon haltak bele harctéren szerzett sérüléseikbe, illetve ott szerzett betegségeikbe. Már a háború alatt a kegyeletes és hazafias emlékezés helye lett ez a "katonatemető", melynek keretet, méltóságot a május utolsó vasárnapján megtartott Hősök Emléknapja adott. A több mint 600 hősi halott sírhantja azonban szétszóródott a nagyvilágban. Örökre elnyelte őket valamelyik tömegsír. Egy évtizednyi fájdalom múltján újabb emlékhelyet, "oltárt" emeltek számukra a hátra maradottak. A Hősök Emlékművét, melyet 1927. október 16-án avattak fel az alkotó, Kalotay Kreipel Ottó szobrászművész jelenlétében. Az alkotás címe és tartalma mindmáig hűen tükrözi az akkoriak szándékát: A hajdú ős lelkesíti az utódot. Olyan műalkotás született ugyanis, amely több mint egy szokványos hősi emlékmű. Ez az alkotás ugyanis maga a bronzba öntött hajdú történelem. Az anyagiakat közadakozásból teremtették elő, s általa valóban oltárt emeltek: a hősök és a hazaszeretet oltárát.