A magunk útján [antikvár]

Részlet a könyvből: I. A jászok egyesülete első tíz éve A szülőföldjükről elszármazott jászságiak mindenkor keresték az intézményes kapcsolattartás lehetőségét egymással és az otthon élőkkel. A két világháború közötti évtizedekben működött a fővárosba került jászságiak szervezete: a „Jászok Egyesülete Budapesten". Az egyesület vezetője Jászárokszállás szülötte, dr. Czettler Jenő agrárközgazdász, egyetemi tanár, akadémikus, a képviselőház alelnöke volt. A szervezetet 1946-ban több tízezer más egyesülettel együtt - feloszlatták. Czettler professzort koholt vádak alapján perbe fogták, bebörtönözték. Börtönkórházban halt meg 1953-ban, a 301-es parcellába temették, ma a tápiósági családi sírboltban nyugszik. A hetvenes években rendre jöttek létre a fővárosban a különböző megyék baráti társaságai. Ezek egyike volt a Szolnok Megyeiek Baráti Köre, mely döntően a hivatalnoki és gazdasági elit elszármazott képviselőit tömörítette. Eljártak ide a Pesten gyökeret vert jászok is. Az egyesülési jog 1989. évi újraszabályozását követően hozták létre Jászságból elkerült személyek a Jászok Egyesülete Szervező Bizottságát 1990- ben. A név- és címlisták begyűjtése, egyeztetése, számos előkészítő megbeszélés után 1991. március 19-én a Társadalmi Egyesülések Szövetsége Belgrád rakparti székházában alakult meg a Jászok Egyesülete. (Nyilvántartási száma a Fővárosi Bíróságon 3624.) Az alakuló ülés 36 résztvevője kimondta: olyan, az elszármazottakat tömörítő szervezetet kíván létrehozni, mely intézményes kapcsot teremt az otthon élők és a diaszpóra között. „Adósai vagyunk szülőföldünknek" - írták csatlakozásra buzdító felhívásukban. Az egyesület létszáma gyorsan növekedett. Néhány hónap alatt elérte a 300 főt, mára pedig megközelíti az ötszázat.