A mesebeli szentmadár [antikvár]

Két ​esztendővel ezelőtt ünnepeltük az első hivatásos magyar színtársulat színre lépésének bicentenáriumát. Kétségtelenül jelentős esemény volt 1790. október 25-én a német ajkú Budán, a Várszínházban, majd két nap múlva a pesti Rondellában, hiszen magyar szó csendült fel a színpadon olyan fiatalok szájából, akik a teátrumot, az anyanyelv szolgálatát hivatásuknak tekintették. A Kelemen László nevével fémjelzett társaság kezdeményezését azonban megfojtotta az ellenségeskedés és a közöny. Első fellépésüket követően több mint másfél évig kilincseltek játszóhelyért és játékengedélyért. Végül 1792. május 5-én jutottak újra színpadhoz Reischl ácsmester Duna-parti, színháznak kiképzett fabódéjában. A magyarországi viszonyok azonban továbbra sem kedveztek a magyar színjátszásnak, és az első hivatásos társulat 1796-ban végleg felbomlott. Erdélyben viszont a magyar színház története folyamatos és máig élő. Igaz, itt „a magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulata” minden segítséget megkap nemességétől, sőt épp az erdélyi arisztokrácia menti meg és fejleszti tovább az anyanyelvi színjátszást. Még a református fiatalok országgyűléshez benyújtott kérelme előtt napirendi pont az erdélyi parlamentben a nyelvművelés, és Zágoni Aranka György beadványa kapcsán: „A Magyar Nemzeti Színház felállítása a társaság teendői között első helyen említendő.” A felvilágosodás korának haladó értelmisége készítette elő azt a két évvel korábbi pest-budai eseménynél is jelentősebb pillanatot, amikor mai ismereteink szerint 1792-ben, egy héttel karácsony előtt, december 17-én felcsendült állítólag Kótsi Patkó János ajkáról a Titkos ellenkezés, vagy Köleséri című darab kezdő mondata, és az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság elkezdte működését.