A Redl-ügy és egyéb történetek [antikvár]

Táblák foltosak.
A ​mai magyar tizen- és huszonévesek többnyire a nevét sem hallották. Az úgynevezett férfikorban levő meg középkorú olvasóréteg sem igen tud róla sokat, bár néhány kötetét még kiadták 1945 után, egyet éppen 1969-ben. Akik emlékeznek a nevére, azok is általában a „száguldó riporter” jelzőt társítják személyével, mert – egyik kötetének címéről – a szívesen egyszerűsítő elme ezzel a kifejezéssel azonosítja Egon Erwin Kischt. E ragadványnév helyes vagy helytelen voltára még visszatérünk, előbb azonban néhány múlhatatlanul szükséges életrajzi adattal kívánunk szolgálni a kötet olvasóinak. Kisch az akkoriban osztrák vidéki város szerepére kárhoztatott Prágában született 1885-ben. Bár családjának egyéb ambíciói voltak vele kapcsolatban, ő maga már az iskola padjaiban elhatározza, hogy író, pontosabban újságíró lesz. Pályáját a prágai német sajtóban kezdi az akkori hivatásos újságírók szamárlétrájának legalján, mint rendőri riporter, de hamarosan melléje tűzi a vezető berlini polgári liberális napilap prágai tudósítójának hírlapíró-igazolványát. Mind jobban és jobban odamerészkedik az egykori újságírás ingoványos talajára, és egyes ügyekben valósággal bravúros eredményekkel büszkélkedhetik, amikor kitör az első világháború. Kischt azonnal a szerb frontra viszik, ott ismerkedik a „modern” háború és a tehetetlen katonai vezetés meg az osztrák-magyar vezérkarban történt árulás összes következményeivel, a tűzvonalban küzdő legénységet sújtó nyomorúsággal. Ezekről a feltűnést keltő frontnaplóban (Katona a prágai hadtestnél – 1920) számol be. A háború után előbb Prágában, majd Berlinben telepszik meg. A Hitler-kormány megalakulása után őrizetbe veszik, de mint csehszlovák állampolgárt ekkor még szabadon bocsájtják, mire Párizsba költözik. Életének több mint négy évtizedében folyton utazik, a kilométerek tízezreit teszi meg, többször bejárja Európát, meglátogatja Ázsiát, Amerikát és Ausztráliát (e két utóbbi földrészen fedőnevet használ). Több ezer témával foglalkozik, sőt ezek nagy részének aprólékosan utánajár, s közülük sokat meg is ír. Mintegy húsz kötetet publikál, s megéri azt a kitüntetést is, hogy Heine és Thomas Mann művei mellett az ő könyveit is elégetik Hitlerék. Nevét szenvedélyesen gyűlöli minden fasiszta, prefasiszta és profasiszt rendszer és személy szerint annak minden híve, magát Kischt pedig halálra keresik. A biztos pusztulás elől menekül Amerikába a második világháború kitörésekor.