A régi és az új Erzsébet híd [antikvár]

Előszó: Az 1867-es kiegyezést követő időszak Magyarország ezeréves történetének soha nem látott gazdasági és kulturális fellendülését hozta, mely csúcspontját a Millenniumra érte el. Az egész ország, de főként a főváros csodálatra méltó fejlődésen ment át. Magyarország európai szintre emelkedett, Budapestet a világ egyik legszebb fővárosaként tartották számon. A gigászi munkából a hídépítők sem maradtak ki. Csak a fővárosban - az újpesti vasúti híddal (1892-96) egyidőben - de már kizárólag magyar mérnökök és munkások, magyar anyagból, megtervezték és felépítették a Ferencz József hidat (1895-96), majd pedig az Erzsébet hidat (1898-1903). Ez utóbbi akkor nemcsak a világon a legnagyobb fesztávú lánchíd volt, hanem mindmáig a legszebb is. (Érdemeiket fokozza, hogy 1894 elején a két hídra a világ 10 országából 74 pályaművet nyújtottak be. A II. világháború esztelen pusztításainak - valamennyi társával együtt - nemzeti büszkeségünk, az Erzsébet lánchíd is áldozatává vált. Helyén - hosszas vajúdás után - 1964-re, hasonló vonalvezetésű gyönyörű, könnyed kábelhíd épült. Minden magyar embernek, de kiváltképp a hidász társadalomnak kötelessége ismerni, illetve megismertetni e két rendkívüli alkotást. Erre legkitűnőbb lehetőségként a lánchíd felavatásának (1903. október 10.) 100. évfordulója szolgált. Egyidejűleg alkalom kínálkozott arra is, hogy az új híd átadásának (1964. november 21.) 39. évfordulóját - éspedig méltó módon, kiemelkedő rendezvénysorozattal - szintén megünnepeljük. 2003. október 10-én a Budapesti Történeti Múzeumban magas színvonalú tudományos ülést tartottak, rendkívül gazdag kiállítást nyitottak meg, valamint a két híd megvalósítását és életét bemutató, gyönyörű könyvet (A régi és az új ERZSÉBET HÍD, BTM 2003.) adtak ki, majd az évforduló másnapján emléktáblát avattak az Erzsébet híd budai hídfőjén.