A régi Óbuda [antikvár]

Eget ostromló házak nőnek a régi viskók helyén Óbudán, a ferde tetős, málott házak töredékes sorozata napjainkban tűnik el végleg a szurtos kávémérésekkel, kertes kis udvarokkal együtt. Ha ecsettel lehet egy városrész kortörténetét megírni, úgy Kássa Gábor óbudai képei arra szolgálnak. Itt élt és tanított, minden részét ismerte Óbudának, alkotásainak alapanyagát, modelljét környezetében kapta és érzékletes piktúrájával mindezeket meg is festette. "Gyermekkorunk Óbudája - mondja a kötet szövegének szerzője, Pereházy Károly - eltűnt, de az ott átélt élmények még mindig bennünk élnek, és a múló idővel, a távolsággal az élmények kiszínesednek, megszépülnek. Emlékezünk még a vándorcirkuszosokra, kiket gyermeki fejjel oly fennkölteknek láttunk, mint az Olimposz isteneit, a vándor panorámásra, ki soha nem látott csodákat, csacska történeteket, híres rablóvezéreket, kéjgyilkosságokat vetített a kisemberekből összeverődött ámuló közönségnek. Ez az írás - miként a korábban megjelent Tabán című is - egy már elmerült artisztikus világ képeihez íródott, és ugyanazt az emocionális hangulatot kívántam közvetíteni melyet Kássa Gábor képei láttán az olvasó kap. A lapok forgatásakor csodálkoznak majd rá unokáink a régi település egykori formájára, napjaink emberének pedig, akinek élete része volt ez a település, s némi nosztalgiával tekint a jól ismert utcákra, terekre - messzire futott fiatalságára."