A veszprémi megyeház 100 éve [antikvár]

Lapélek kissé foltosak.
Egy középület történetéhez bevezető sorok írása bőséges kínálatát adja a megközelítéseknek. Éppen ez a bőség teszi próbára az előszó íróját, vajon mit is emeljen ki, mivel segítse elő a könyvben kifejtettek jó szándékú hatását és törekvéseit, fárasztó terjedelmességbe való bocsátkozás nélkül. A vizsgálódás mindenképpen visszatekintő. A mai ember számára, akinek ügye van egy középületben, esetünkben a megyeházán, első látásra közömbös annak története, de csak első látásra, mert már közeledve hozzá, sok esetben szinte nem is tudatosuló hatások érik. Hatnak rá a formák, felületek, a tömegkontúrok. Ezek a hatások fokozódnak, ha beljebb kerül a kapun, és mindezek valahol belül összemérettetnek a konkrét ügyintézés folyamatában, amikor is az állampolgár "ügyfél" közvetlen kapcsolatba kerül a hivatalt megszemélyesítő "előadóval". Ez a dolog egyik oldala, de ugyanígy áll a helyzet azokkal is, akik a középületben dolgoznak: rájuk is hat az épület szelleme, segítő önérzettel, kívánatossággal tölti meg munkájukat vagy nyomasztónak érzik munkahelyüket.