A világ titkos története [antikvár]

Ezt a világtörténelmet bizonyos titkos társaságok évszázadokon át hagyományozták tovább a tanításaikban. Mai nézőpontból akár őrültségnek is tűnhet, de tény, hogy az emberiség történelmét formáló férfiak és nők igen nagy hányada hitt az igazságában. Az ókori világ történészei megerősítik, hogy az egyiptomi civilizáció kezdeteitől a Róma bukásáig tartó időszakban a nyilvános templomokhoz - ilyen állt Thébában, Eleusziszban és Epheszoszban is - klauzúrák is tartoztak. Ezeket a klasszikus tudósok misztériumiskoláknak nevezték. Itt meditációs technikákat tanítottak a politikai és kulturális elit tagjai számára. Több évig tartó felkészülés után nyert beavatást valamely titkos filozófiába Platón, Aiszkhülosz, Nagy Sándor, Augustus császár, Cicero és sokan mások. Az ilyen „iskolák" repertoárjába tartozott bizonyos időszakokban például a szenzoros depriváció, a légzőgyakorlatok alkalmazása, a szakrális tánc, a drámaelőadások, a hallucinogén szerek fogyasztása, a szexuális energiák átirányításának különféle módszerei. Mindezzel a megváltozott tudatállapot elérése volt a cél, amelynek megtapasztalása hozzásegíti a beavatottat ahhoz, hogy másképpen lássa a világot. Ha valaki kifecsegte, amit a klauzúrákban tanult, azt kivégezték. Iamblikhosz, a neoplatonista filozófus feljegyezte, mi lett a sorsa két epheszoszi ifjúnak. Egyik este feltámadt bennük a kíváncsiság, miután felkeltették érdeklődésüket a fantomokról és mágikus praktikákról szóló pletykák, amelyek azt sugallták: a misztériumiskolában egy intenzívebb, sugárzóan igazi valóság vár rájuk. A sötétség leple alatt felmásztak az iskola külső falára és leugrottak a másik oldalon. Pokoli felfordulás következett, az egész városban hallották, s reggelre a klauzúra kapuja előtt találták a két ifjú holttestét. Az ókori civilizációkban a misztériumiskolák tanításai felett olyan szigorúan őrködtek, mint napjainkban az atomtitkok felett szokás. A 3. században, amikor a kereszténység lett a Római Birodalom első számú vallása, bezárták az ókori szentélyeket. Ismereteik „elburjánzásának" veszélyét úgy próbálták kivédeni, hogy a titkos tanokat eretnekségeknek bélyegezték, és főbenjáró bűnnek minősítették a velük való foglalkozás.