Bővebb ismertető
Részlet a könyvből: "A címer, annyi mással együtt, a haditechnika fejlődésének eredménye. Eleinte a vasba öltözött, egymás ellen küzdő férfiak gyors felismerhetőségét szolgálta. A harcosok egyedi azonosító jegye a pajzsokról a zászlókra, sisakokra, pecsétekre is rákerült. A civil életben adott dolgot hitelesítő jegyként funkcionált. A megkülönböztető jelek, a címerek állandósulása a 12. század első felére tehető. Akkoriban rögzültek a címeradás szabályai, amelyek meghatározták, hogy ki, milyen címert adományozhat, illetve kaphat. Abban az időben vált a címerismeret, a címeralkotás önálló tudománnyá, heraldikává A címer tudósai a heroldok voltak. A címer mindmáig legfontosabb jelképeink egyike. Nemcsak az országok címerei, hanem a közösségek (pl. városok, céhek, ma már pl. sportegyesületek is), de a magánszemélyek címerei is szoros összefüggésben álltak a politikai élet mindenkori változásaival. Ennek következtében a címerek ábrázolásai is kisebb-nagyobb mértékben a napi politika igényeinek megfelelően változtak. A politika alakulásával együtt változtak a címerhasználat szabályai, lehetőségei is. A címerhasználat nem csupán a törvényeken múlik. A megkülönböztető jel nem csak mások számára különít el valakiket, hanem használóiknak, tulajdonosaiknak közösségét is integrálja, belső összetartozásukat erősíti identitásukat valamilyen fokon kifejezi. Éppen ezért a címernek és használatának egyfajta hagyományőrző, összetartó szerepe is van."