Albertfalvi történetek [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Sümegh László negyedik könyvét tartja kezében az olvasó. Előző három művétől eltérően most nem jelenlegi világunk ellentmondásait, gazdasági-társadalmi problémáit feszegeti, és nem is ausztriai utazási élményeit osztja meg olvasóközönségével, hanem közel két évszázados múltra visszatekintő szülőföldjéről, Albertfalváról, szűkebb hazájáról ír megejtő érzékenységgel. Tárcáiból, rövid novelláiból, földijeivel folytatott beszélgetéseiből sugárzik az otthona iránti ragaszkodás, a szereplők iránti mély elköteleződés. Az?évtizedek alatt összegyűjtött élményeiben valamint a városrész egykori lakói által ráhagyományozott történetekben vall a szülőföld és az emberek kapcsolatáról, a korábbi és ma élő nemzedékek életéről, a XX. század ötvenes éveinek igazságtalanságairól, sikeres és néha kevésbé sikeres, de mindenképpen érdekes, figyelemre méltó sorsokról. Ez a könyv egyike az olyan írásoknak, amelyek még legtöbbször személyes élményen alapulnak, olyanok mesélték, akik tényleg találkoztak a rég letűnt községgel és annak lakóival. A fejezetek során a szerző fokozatosan s egyre mélyebben avatja be a régmúlt és napjaink Albertfalvájának világába a kedves olvasót. Írása nem csak helytörténet, hanem szórakoztató olvasnivaló. Írója mindezt sodró lendületű, választékos stílusával éri el, s teszi munkáját élvezetessé. Albertfalvát jól és kevésbé jól ismerők számára egyaránt ajánlott szórakoztató olvasmány. A könyvet Hetényi Katalin illusztrálta, aki szintén albertfalvi születésű, akárcsak nagyszülei és édesanyja, és a mai napig itt él családjával. A történetek szereplőit személyesen vagy családi anekdotákból ő is pontosan ismeri, ezért különös szeretettel készítette rajzait, amelyek az írások hű képi ábrázolói.