Szlovákok az európai történelemben [antikvár]

ELŐSZÓ Szlovákok és magyarok évszázadokon keresztül közös hazában éltek, s így érte őket a modem nemzetté válás európai hulláma. A közös hagyományok, az együttélés megannyi pozitív hozadéka sem tudta megakadályozni a két népet abban, hogy a külön úton induló nemzeti fejlődés — bizonyos fokig elkerülhetetlenül — egymással szembeállítsa őket. Miután Szlovákia csak viszonylag későn nyert földrajzilag-poli-tikailag pontosan körülhatárolható tartalmat, az európai történelem nagy szintéziseiben a szlovákokat rendszerint csupán mellékszereplőként említik, ha említik egyáltalán. A magyar történeti tudat is hiányosan tartja számon a velünk több mint ezer éve együtt és szomszédságban élő szlovákságot. Mintha a nemzetté válás korában léptek volna először a történelem színpadára. Pedig a régi Magyarország múltjában letagadhatatlanul ott vannak a szlovák szálak, és gyakran nem jelentéktelen mozzanatként. Ott vannak a közös haza politikai életének, társadalmának, kultúrájának fontos szlovák szereplői. Megtaláljuk őket a magyarországi nemesek között éppúgy, mint a felföldi városokban vagy a jobbágyok soraiban. A múlt században egy középeurópai nemzet kezdett formálódni a szlovák ajkú népességből. A budapesti Cseh-Szlovák Kulturális Központ és a Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézete azzal a célkitűzéssel rendezett 1992 novemberében Balassagyarmaton és Budapesten tudományos tanácskozást, hogy a szlovák nép történelmének európai összefüggéseire irányítsa a figyelmet. Hogy miképpen alakult a szlovák nép sorsa az évszázadok folyamán, az nyilvánvalóan európai kérdés; akkor is, ha erről kontinensünk történelmi emlékezete csak viszonylag kevés számú eseményt tart számon. Szűkebb térségünk története azonban nem érthető meg a szlovákság múltjának ismerete nélkül. A szlovák és magyar történészek szimpóziumára 1992 november 18-án és 19-én került sor. Az előadások a balassagyarmati városháza 5