Tolnai Világtörténelme 19. - A legujabb kor VI. [antikvár]

Részlet a könyvből: A mexikói forradalom. Miksa mexikói császár tragédiája. III. Napoleon francia császár hatalma tetőpontján a tengerentúl, Mexikóban is egyesíteni szerette volna a latin fajt francia fönhatóság alatt, de nem igen talált megfelelő embert, aki erre a feladatra vállalkozott volna. Végül Ferenc József öccsére, Miksa főhercegre esett a választása, mert azt gondolta, hogy ez kitűnő politikai sakkhúzás lesz számára az európai politika sakktábláján is. Az egyre erősödő Poroszországtól félve arra számított, hogy megnyeri magának szövetségesül Ausztria császárát, ha öccsének, Miksának császári trónt szerez túl a tengeren. Miksa főherceg nemrég mondott le a lombard-velencei királyi méltóságról, mert nem helyeselte a bécsi kormány abszolutisztikus politikáját. Trieszt mellett, sziklán épített Miramare nevű tündérvárába vonult vissza természeti ritkaságai és műkincsei közé, amelyeket itt halmozott föl. De elégedetlen volt ezzel a tétlen élettel s tettvágya cselekvésre sarkalta. Mikor Napoleon felajánlotta neki a mexikói császári koronát s megigérte, hogy megfelelő francia haderővel fogja támogatni és soha nem fogja cserben hagyni, Miksa lemondott trónöröklési igényéről s elfogadta Napoleon ajánlatát. Mikor 1863 október 3-án a Trieszt melletti Miramare-kastélyban megjelent a mexikói küldöttség, hogy felajánlja a császári koronát, Miksa röviden ezt felelte : „A koronát elfogadom, de csak úgy, ha a mexikói nép szabad elhatározásával hozzájárul a mexikói főváros akaratához!" Hogy az egész mexikói nép egyetértett volna ebben, arról szó sem lehet. De a francia megbízottak Napoleon intenciójához képest tovább működtek és a francia fegyveres uralom nyomása alatt mintegy kétezer községet megszavaztattak. Ezek természetesen nem ellenkeztek s megrémítve a fenyegetések által, Miksa császárrá választását elfogadták.