Világtörténelem III. [antikvár]

A renaissance és a nagy felfedezések. Az ókori irodalom felélesztése. A kelet-római császárság hanyatlása, még inkább Konstantinápoly bukása után a görög tudósok Olaszországba menekültek, hol a görög irodalom halhatatlan termékei egész Európára átterjedő lelkesedést szültek. Középpontja pedig a megindult szellemi mozgalomnak Firenze lett, hol Chlysoloras Manuel tanított, hol a tudománykedvelő Mediciek nyilvános könyvtárt és a platonista akadémiát alapították. Így a klasszikus ókor a XV-ik század közepén újjászületett, azért nevezzük e kort renaissancenak, amelyről a görög tudomány művelői (humanisták) azt hitték, hogy segítségével a legkönnyebben megközelíthetik az emberiség (humanitas) eszményét. Az uj eszmék elterjedését nagyban előmozdította a rongy-papir, melynek készítését Európa az araboktól tanulta el és a könyvnyomtatás, melynek feltalálója Gutenberg János (1440) mainzi polgár volt. Az uj tudomány hatása elsősorban Magyarországon mutatkozott, különösen Hunyadi Mátyás király alatt. (Ld. A magyarok tört. I. 31-32); Németországban nagy átalakulásnak vált csirájává; Franciaországban Laskaris János terjesztette a görög nyelv ismeretét; Angolországban pedig Morus Tamás rakta le az uj tudomány alapjait.