Az angol individualizmus eredete [antikvár]

Gerince kifakult. Borítói kissé kopottasak.
A magyar olvasó tizenöt év késéssel veheti kezébe az elmúlt évtizedek egyik legvitatottabb angol történeti munkáját. Az antropológiából a társadalomtörténetbe áttért Alan Macfarlane gondos empirikus elemzésekkel kérdőjelezi meg az angol és ezen keresztül az európai társadalom fejlődéséről kialakított nagy elméleteket. Szerinte Marx, Weber, illetve a nyomdokaikban haladó angol és európai történészek, szociológusok tévedtek, mikor Polányi Károly szavaival „nagy átalakulást” tételeztek fel az angol történelemben a 16. és 18. század között, és ekkorra tették a „modern”, „individualista” Anglia megszületését. A szerző szerint, amennyire ezt az új történeti elemzések sejtetik, az angol társadalom már a 13. század végén piacorientált volt, jogrendszere és joggyakorlata a magántulajdonon alapult, az individuumra épült, és szinte semmiben sem emlékeztetett Kelet- Európa „kollektivista”, „családközpontú” paraszttársadalmaira. Anglia tehát egyedi fejlődési utat járt be, és így nem szolgálhat modellül a harmadik világbeli és a kelet-európai országok számára.