Az első száz év - The first century [antikvár]

100 év hosszú idő. Vannak dolgok, amelyek ezalatt megváltoznak és vannak, melyek sosem fognak igazán. Gépek elhasználódhatnak, majd újabbak kerülnek a helyükbe, ódon épületek leomolhatnak vagy újjáépíthetik őket. A kitaposott utakra aszfalt kerül, szorgos kezek munkáját lassanként a technika vívmányai váltják fel. A fekete-fehér helyébe színek lépnek, az egykor lassan csordogáló idő pedig rohamtempóra kapcsol. De az emberek! Az emberek megöregszenek ugyan, mégis kiolthatatlan és megmásíthatatlan emlékképekként rögzülnek bennük az élet legfontosabb pillanatai és érzései, melyhez szívüket-lelküket adták. Ez sohasem változik. A Pécsi Dohánygyárban sem. 100 év hosszú idő, még egy gyár életében is. Méltó alkalom a visszatekintésre és büszke körbepillantásra. Hiszen itt sok minden változott. Az elmúlt évtizedek alatt beköltözött a modern technika a gyár falai közé, a parkkal szegélyezett udvaron targoncák cikáznak. Megszámlálhatatlan apró részlet és megszokott életkép alkotja a gyár immár évszázados világát. De az emberek ebben az új, felgyorsult világban sem változtak. Ugyan már nem a hajnali villamossal érkeznek a műszakkezdésre, azonban mire felszáll a reggeli köd, minden egyes nap új lehetőséget rejt, hogy emlékeikkel és élményeikkel ezer szállal kötődjenek a városhoz és a dohánygyárhoz.