Bilingérezések [antikvár]

Huchthausen Lajos veszprémi egyházmegyés pap 1900. január 4-én született, lelkét 1998. október 13-án adta vissza Teremtőjének. Hosszú élete során megfordult Veszprémben, ahol tanulmányait végezte, mint káplán Murakeresztúron és Barcson, majd 1935 és 1972 között Balatonkiliti plébánosa volt. Ezt követően ismét Veszprémben, a Regina Mundi plébánián szolgált 1982-ig, illetve nyugalomba vonulását követően 1985-ig. Áldozatos élete elismeréseképpen 1984-től székesegyházi kanonokká nevezte ki főpásztora. Bilingérzések című munkáját élete alkonyán, 1995-ben állította össze. Saját emlékeit, élményeit, a társasági összejövetelek és visszaemlékezések alkalmával hallott történeteket gyűjtötte egybe és vetette papírra a Veszprémi Egyházmegye jeles személyiségeiről, hivatali működésükről, életútjukról. Közel egy évszázadot átívelő élete során a gondos megfigye­lők és a kiváló emberismerők közé tartozhatott. Célja az emlékállítás volt; megemlékezés nemcsak az egyházmegye joggal hírnevet szerzett főméltóságairól és elöljáróiról, hanem a mindennapokban helytálló alsó-papságról is, akinek munkájáról a száraz, hivatalos dokumentumok mellett alig szól írás. A szerző emberközelbe hozza ezeket a személyeket, jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal együtt, olykor igazán jellemző karak­ter-kritikával, de soha sem bántó szándékkal. Az életút- és pályakép ismertetésekhez kapcsolódóan sajátos korrajzot bont ki az elmúlt évszázadról. Olyan korrajz ez, amely nem vagy alig szerepel a történelemkönyvekben, a személyes történelem tárgykörébe tartozik. Sok olyan eseményt ismertet, amelynek részletei a feledés homályába vesztek volna a Bilingérezések nélkül. Huchthausen Lajos munkája ezért nemcsak egyháztörténeti forrás­értékkel bír, hanem egyszerre humoros olvasmány és szívszorító példa­állítás az utókor számára..