Budapest a "bűnös" város [antikvár]

Szerzőnk a magyar főváros és a vidék viszonyát elemzi - történelmi vetületben - politikai, gazdasági, kulturális és erkölcsi vonatkozásban. Közelebbről: azt a folyamatot követi, melynek során a főváros - különböző politikai, gazdasági és kulturális hatások következtében - föladta kereszténységét és elárulta magyarságát. Történetileg nézve az 1867-es kiegyezéstől - bizonyos tekintetben 1848-tól - végigkísért események oknyomozásában megkísérli Budapestnek a vidéktől és népétől való elidegenedésének, illetve saját népessége alaktalan tömeggé, gyökértelen mob-bá alakulásának folyamatát föltárni olvasóink előtt. A könyv miután fölidézi a XIX. századi Pest és Buda növekedésének, egyesülésének, majd modern nagyvárossá válásának egy-egy időszakát, rátér a kiegyezést követő évtizedeknek, illetve a XX. század első másfél évtizedének a liberalizmus jegyében történő átalakulására, melynek során az egész magyar szellemi élet - jelesül az újságírás és az irodalom - kitörve a nép-nemzeti keretekből - egyre inkább a kozmopolita nihilizmus és számos más nemzetrontó szellemáramlat által fertőzött szellemi és erkölcsi korccsá vált. Ez utóbbi állapotában természetesen nem tudott ellenállni az 1918-as összeomlás talajából kitenyészett - Károlyi Mihály és Kun Béla neve által fémjelzett - nemzetrontók lélekromboló támadásának. Budapestnek ez a gyászos szerepe a magyar életben sajnos - 25 évi nemzeti kormányzást leszámítva - 1945 után folytatódott, amikor is a bolsevita métely országos elterjesztésében szorgoskodott,, az 1945 utáni nemzedék jó részét megfosztva nemzeti öntudatától. Pusztító természete napjainkban tombol. A szerző a 2002-es helyhatósági választásokon elért liberál-kommunista "győzelemmel" befejezi könyvét, figyelmeztetve olvasóit az eljövendő vészkorszakra, melyben "a bűnös város" még az eddigieknél is jobban el fogja hagyni és el fogja árulni a magyar vidéket és népét.