Budapest művészete a török hódoltság előtt [antikvár]

Gerinc fakult, maszatos.
Félszázadnál több idő mult el azóta, hogy a rendszeres régiségtani és művészet-történeti kutatás Magyarországon megindult. Miként a külföldön, úgy nálunk is szép számmal termettek lelkes férfiak, a kik a ránk maradt művészeti emlékeket számbavéve, hazánk helyét és jelentőségét a műtörténelemben megállapítani törekedtek. Bármily nagy buzgalmat tanusítottak azonban e téren, összefüggő képünk a képzőművészet egyes korszakainak magyarországi fejlődéséről ma sincsen még. Ennek oka abban a nagy pusztulásban rejlik, a mely századok viszontagságai folyamán Magyarország túlnyomó s hajdan legvirágzóbb részének a műemlékeiből követ sem hagyott kövön. Földünkön minden a mulandóság törvénye alá tartozik. Az idő az örök emlékezetre emelt monumentális alkotásokat. lánglelkű szobrászok és festők műveit világszerte megtizedelte. A pusztulás azonban talán sehol sem volt nagyobb, mint Magyarországon, a mely ország a létét megtámadó viharokat mindannyiszor oly csodás módon heverte ki, s midőn már az egész világ halottnak hitte, végső erejét megfeszítve újból talpra állott, hogy újból alkosson ott a hol a háborúk vihara mindent romba döntött. Minthogy az élet a réginek romjain épült, ez utóbbinak emlékei minálunk természetszerűleg nagyobb mértékben enyésztek el, mint oly országokban, a hol a dicső mult letünte óta nem támadt számottevő jelen.