Budapesti negyed 2000. ősz-tél [antikvár]

A mai Budapest területén található települések az európai hadtörténelembe bizonyíthatóan a római időkben léptek be, amikor is a Duna vált az Imperium keleti határfolyójává. Az időszámításunk kezdete körüli időktől fokozatosan épült ki a Duna jobb partjának, a limes-nek többé kevésbé összefüggő erőd- és őrtoronylánca, a part mellett vezető hadiúttal, valamint a túlparton, a Duna bal partján létesített őrtornyokkal és hídfőkkel; romjaikat a Március 15-e téren a mai napig megcsodálhatjuk. A budai oldal nagyobb táborai - Aquincum, Víziváros, Albertfalva és Nagytétény, valamint a Hajógyári sziget helytartói palotája - a Barbaricum felől az ötödik század elejéig érkező katonai nyomásnak, gyors betöréseknek és rablóhadjáratoknak nyilván több ízben ellenálltak, az ostromokról azonban feljegyzések nem maradtak fenn. Katonai jelentősége a Duna vonalának és Pest-Buda térségének ismét csak akkor lesz, amikor a középkorban az ország egyik, majd legkedveltebb, 1408-tól folyamatosan használt igazgatási központjává válik, valamint kiépítik a budai hegyen a Várat. Buda későbbi, közmondásos fontosságához azonban még az is kellett, hogy végvárrá váljon. Hasonlóképpen a római időkhöz, a keleti és nyugati birodalmak és kultúrák határán álló erősséggé majd csak a török időkben válik, s legvéresebb modern kori ostromára sem véletlenül 1944-45-ben kerül sor.