Churchill [antikvár]

Sebastian Haffner Németországtól távol töltötte a Harmadik Birodalom legvéresebb éveit, mégis hiteles és időtálló esszét írt Hitlerről (Megjegyzések Hitlerhez, Európa, 2002. Mérleg sorozat). Szinte törvényszerű, hogy foglalkoztatta választott hazája (Anglia) legnagyobb formátumú politikusának, Churchillnek személyisége is. Vizsgálódását nem korlátozza a második világháború korszakára - ez John Lukács Párviadal című könyvének tárgya -, hanem a hosszú életpálya egészét tekinti át; így pl. a Churchill belső fejlődését meghatározó apa jellemével, karrierjével kezdi a fiú történetét. A fordulatos katonai-politikusi pálya tömör, rövid fejezetekre osztott felvázolása mögött a lényeg mindvégig a mozgatórugók feltárása. Haffner igyekszik megfejteni Churchill - a kortársak szemében olykor érthetetlen - katonai döntéseit, képviselőházi "átüléseit". Lélektani-történeti esszéjében az erős küldetéstudat okozta türelmetlenséget és a becsvágyat tartja Churchill alaptulajdonságának, valamint a "harcos"-nak azt az elszántságát, amelyet Sir Winston utoljára az agyvérzés és tulajdon tehetetlensége ellen vetett be. Haffner érezhető szimpátiával és rendkívüli nagyrabecsüléssel ír Churchillről, ugyanakkor nem hallgat melléfogásairól, elvakult döntéseiről sem. Így lesz teljes az életpálya képe és a jellemrajz, amely egyben egy kiváló tollforgató személyes vallomása az angol államférfiról. Sebastian Haffner (1907–1999) Berlinben született művelt nagypolgári családban. Jogot tanult, de mivel mindenestül elutasította a nemzetiszocialista rendszert, nem remélte, hogy munkát vállalhat Németországban. 1938-ban emigrált Angliába, s az Observer tudósítója lett. Ezekben az években írta "Egy német ember története" című visszaemlékezéseit. A kézirat a szerző hagyatékából került elő, s elmondhatjuk róla, hogy az ezredforduló egyik legnagyobb német könyvsikere lett. Míg az emlékiratok évtizedeken át a szerző fiókjában pihentek, a sorra megjelenő 2történelmi bestsellerek", a Churchill, a Megjegyzések Hitlerhez, a "Bismarcktól Hitlerig" rendkívül nagy szakmai és közönségsikert arattak. Haffner az 50-es évek derekán hazatelepült Németországba, de továbbra is írt a legrangosabb angol lapokba. A vezető német újságokban megjelenő cikkeivel a legégetőbb erkölcsi-történelmi kérdésekben nyilvánított véleményt, s az idős Haffner véleményét illett Németországban komolyan venni.